Leszáll a Szürkület!

FIGYELEM!!!

Ha kíváncsiak vagytok egy olyan sztorira, ami majd nem hagy titeket nyugodtan aludni... mert

~misztikus...

~egyedi...

~eredeti...

~felejthetetlen...

Történet, akkor lessetek be ide:

www.thedeafhearer.blogspot.com

Létezik olyan, hogy valaki, akire azt hisszük, vak, igazából jobban lát, mint bárki? Olyan dolgokat lát, amiket senki más...Létezik-e olyan?

Valóban létezik olyan, hogy a világ, amiben hittél születésed óta, egy totális kamu, amit az emberek csupán azért találtak ki, hogy a homályba taszítsák az igazságot? Létezik olyan, hogy a Világ, amiben hittél, egyszerűen csak összeomlik?

Tudd meg...Azt hiszed, valamiben nem vagy egy zseni, sőt, egyáltalán nem értesz hozzá? Valami, amiben egész eddigi életedben "béna" voltál...és úgy érezted, ez az, amiben a leggyengébb vagy...AZ tulajdonképpen az ERŐSSÉGED?

Mert

"Gyenge vagy, de te ERRE születtél!"

IRATKOZZATOK FEL! A SZÜRKÜLET NEMSOKÁRA ELKEZDŐDIK...

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha én a They don't know about us-t hallgatom, Payzer jut eszembe. Szerintem ez a dal totálisan róluk szól, mert a hülye natorok nem vették észre mennyire szeretik egymást. De egyébként rólunk is szól a dal: D Mindig leszólnak minket, Directionereket hogy milyen buzikért rajongunk, de ők nem tudják... Nem tudják, hogy mi miken megyünk keresztül, a sok hajnalokig való fennmaradás akár egyetlen twitcam miatt, vagy egy trendelés twitteren...ők nem tudnak rólunk, és egy cseppet sem látnak bele a szívünkbe, nem érzik át, hogy mi mit érzünk. És nem látják, hogy ez az öt srác mennyire csodálatos:")

8. Fejezet - Fejvesztetten (részlet)

- Nem..tudom...
Abban a pillanatban, amikor az utolsó szót kimondtam, megcsuklott a hangom. Elkezdtem remegni, az összes porcikám reszketett. Az arcom elsápadt, a szememből legördült pár könnycsepp. Ott és akkor hirtelen egy másodpercre megállt a szívverésem, a telefonom majdnem kicsúszott a kezemből. Futni akartam, vissza akartam menni a srácokhoz, de valahogy nem ment. Olyan érzés volt, mint amikor az ártalmatlan őzgida próbálna menekülni egy ragadozó elől. Tudja, hogy nincs esélye ellene, tudja, hogy meghal, mert nincs menekvés számára. Mégis valahogy az akarata, az a küzdőerő... az élni vágyása hajtja őt. - Na, egy próbát megér! - gondolja. Ez az, ami élete utolsó perceiben még erőt ad neki. - Fuss! ... de én csak ott álltam az ajtófélfában, és néztem, ahogy közelednek, közelednek felém. Mint egy bikacsorda, olyanok voltak. Lökdösték egymást, közben futottak, páran elestek. Rengetegen voltak, és mind ijesztőek. Elmém nem tudta felfogni, hogy kerülhettek ide. Egyszeriben minden romokban hevert. Egyetlen minutum alatt feleslegessé vált az a 21 nap, amit evvel az öt idiótával töltöttünk. Most minden dőlt, minden borult, mint egy kártyavár.
 - Majd visszahívlak! - szuszogtam a mobilomba, majd gyorsan bedugtam a zsebembe.
Nem, ez nem lehet... Minden olyan álomszerű, olyan csodálatos volt, ők meg jönnek, és nem érdekli őket, hogy ezzel mindenki életét felforgatják. Önzők, akiket csak az foglalkoztat, hogy nekik jó legyen. Én csak bámultam őket. Akkor jöttem rá, hogy jobb ötlet lett volna elfutni, amikor...

7. Fejezet - Szerencsétlen kirándulás (részlet)

 

-       Köszönjük! – hálálkodtam.

-       Bemehetünk hozzá? – kérdezte Liam.

-       Legfeljebb két ember.

-       Ella, Harry… gyerünk! – javasolta Szandi.

A többiek bólintottak. Én és Harold berontottunk Louhoz. Még nem volt ébren. Az altató teljesen kiütötte. Még így is nehéz szívvel néztem Őt. Odamentem teljesen az ágyához közel. Harry mellettem volt, és megfogta a vállamat. A keze remegett, ő is sírni kezdett. A könnyei végigfolytak a tenyerén, majd az én vállamon. Akkor értettem meg igazán ezt a különös Larry Stylinson kapcsolatot. Mennyire fontos neki a barátja, aki bizonyára már a testvére. Larry Stylinson. Régebben ez a név csak megnevettetett, hiszen valójában nem egy szerelmes párról beszélünk, csak két cimboráról. De nem. Akkor és ott rájöttem az igazságra. A Larry teljesen mást jelent, és ezt csak az értheti, aki látja, aki érzi ezt a kapcsot a két srác között. Most épp magamra gondoltam. Én voltam az, aki totál lehetetlen módon felfedeztem közöttük ezt. Irigykedtem is rá, mert engem soha senki nem fog így szeretni, mint ahogy ők egymást… Ezt a szeretetet, érzést nem lehet meghatározni. Merőben definiálhatatlan. Mások nem igazán érthetik…

A karom közben ráraktam Lou testére. Pár másodperccel azután feleszmélt, de nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen. Szeme csillogott, amikor rám nézett.

-       Örökre béna maradok? – kérdezte.

Jaj, a szívem majd megszakadt. Belenéztem mélyen gyönyörű kék szemeibe, majd a falra, majd ismét rá.

-       Dehogyis! Meg fogsz gyógyulni, erős vagy, Lou! Érted?! Meggyógyulsz! – sírtam, közben simogattam az arcát.

Mr. Tomlinson megfogta a kezem, aztán felült.

-       Szeretlek! – suttogta. – Jobban, mint bárki.

Ekkor odahajoltam hozzá, és gyengéden megcsókoltam.

-       Mindig szeretni foglak!

Napi Lexx -Tavasz...Tél...Tavasz??

Sziasztok!!
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem most sokkal jobban téli hangulatom van, mint télen volt...-.- Boldog KARÁCSONYT mindenkinek!!! Szóval... szerintem nem is tavaszi szünetre megyünk majd haza, hanem megint egy télire...Lehet majd szánkózni, hócsatázni, és hóangyalkát készíteni!!! Csak ezzel egy baj van...
                                                ... Nem biztos, hogy haza tudok menni, mert lezárták az utakat az otthonom felé O.o ÉRTITEK EZT??!! Ne már, hogy itt kelljen maradnom a koleszban, míg más otthon heverészik a meleg kandalló mellett... itt a koleszban alig fűtenek...
Tegnap tavasz, ma meg tél...mi van, tavasz?? Betéptél?? O.o :DD
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok Minden Kedves Olvasómnak!!!

A Bűntudat Ára

Úgy gondoltam, megosztom veletek is az egyik novellámat... :)

Alexandra Big: A Bűntudat Ára

Nem is tudom, hol kezdjem, ugyanis mindenkit megviselt ez az eset. Nem hiszem, hogy pontosan le tudnám írni, ám mégis megpróbálom. Legyen tanulság ez az utókor számára! Tudniuk kell utódainknak és az összes utánunk növekvő generációnak, hogy minden ember születésének megvan a maga oka. Semmiért nem szabad egy életet kioltani, nekünk ehhez nincs jogunk. Még ha a sajátunkat akarjuk, akkor sem.
Élt egyszer egy tinédzserlány, aki ügyetlen volt. Szinte mindenben bénázott, és csak az írást érezte igazán magáénak. Ebben kifejezhette az érzéseit, amikor naplót írt, és a költészet volt, amiben igazán megdicsérték a társai. Ám így is szerette mindenki, mert az ügyességével ellentétben a szíve a helyén volt. Mindenkivel jól viselkedett, senkihez nem volt egyetlen rossz szava sem. Egyik nap testnevelésen volt. Semmi gond nem támadt. Futott az osztálytársaival 4-5 bemelegítő kört, majd következett a baleset. A négyütemű fekvőtámasz végzése közben a lány megrúgta véletlenül a mögötte lévő barátnőjének orrát, mire az elkezdett vérezni. Mint azt az ilyeneknél szokás, bocsánatot kért a sérülttől. A bocsánatkérés el lett fogadva. A sebesült másnap viszont nem volt az iskolában. Az orra belilult, bedagadt. A lánynak lelkiismeret furdalása lett. A barátai nyugtatták, próbálták benne tartani az életkedvet azzal, hogy ez nem az ő hibája. Mással is előfordulhatott volna, és semmi baj, mert mindenki tudja, hogy nem akarattal csinálta. Megértette. Ismét tesióra volt. Zsámolyokon ugráltak, a lány pedig akaratlanul ráugrott egy másik társa lábára. Neki az egyik ujja eltörött, ezért a tini lányt megint szurkálta belülről valami. Az osztálytársai újból megvigasztalták. Bár sokáig bánkódott az esemény után, tudta, hogy ez sem az ő hibája volt teljesen. A harmadik testnevelés alkalmával súlyt löktek. Először úgy tűnt, mindenki megússza sérülésmentesen, ám egy rossz indítás is elég volt ahhoz, hogy valakinek eltörjön a karja. A lány kicsit elkésett a lépésekkel, a golyót a barátnője végtagjára dobta. A cérna elszakadt. Elkezdett sírni, a vigasztaló szavak már nem hatottak nála. Úgy érezte, mellette nincsen senki sem biztonságban. Hazament egy tízemeletes panellakásba. Írt egy bejegyzést a naplójába, majd felment a tetőre. Vett egy mély lélegzetet, lenézett a városra. Egy percre lecsukta a szemét, és elgondolkozott.
- Így lesz a legjobb. – mondta, miközben legördült egy könnycsepp a szeméből.
Még egyszer a szülőhazájára vetette a tekintetét, azután egy nagy lendülettel leugrott az épületről. Kitárta a karjait. Madárnak érezte magát. Azt hitte, ettől a mozdulattól lesz ő olyan szabad, mint ezek a szárnyasok.
Meghalt. Az egész iskola gyászolt a szörnyű eset után. Senki sem értette igazán, miért kellett egy jó embernek meghalnia… Erre a kérdésre csak a lány utolsó naplóbejegyzése adhat félig-meddig választ:

„Kedves Naplóm!
Örülök, hogy mindig kiönthettem neked a lelkem, hogy jó és rossz élményeimet egyaránt megoszthattam veled. Ez viszont most az utolsó írásom. El kell búcsúznom! A világnak így lesz a legjobb. Ez az egyetlen lehetőség, hogy a körülöttem lévő emberek biztonságban érezzék magukat. Nem tehetek tehát mást. A sorsomat beteljesítem. Tovább nem halaszthatom ezt a dolgot, mert nem lenne semmi értelme. Megszülettem, éltem egy darabig, de mivel ezzel mindenkit megátkoztam, hát most lehunyom a szemem…
Szeretettel: Az ügyetlen Íród”

Napi Lexx - Ajjaj...

Már jó néhány napja nem hoztam nektek semmi infót, és azóta már letelt 3 ünnep is!!!
1. Boldog Nőnapot utólag is, csajok! :) Ugye nem feledkeztek meg a srácok, és megajándékoztak egy kis csokival, vagy virággal?? Ha nem, utólag is megjegyezhetitek nekik ;)
Mi az osztályban kaptunk kis csokikat, és volt egy nőnapi vacsora másként is, ahol kiszolgáltak minket, szóval nagyon jó volt.. :)
2. Március 15. Jó fagyos egy nap volt, de mégis egész jó volt a hangulat. Átélhettük mi is, mit érezhettek az akkori magyarok a forradalomban. Mi szinte jéggé dermedtünk a nap végére, mert utazgattunk három városba is, hogy koszorúzzunk. Ráadásul kint a hóesésben (jeges esőben).
3.  Szent Patrik Nap
Drága ír manónk miatt nem feledkezhettünk meg erről a napról sem. Mi is tulajdonképpen ez az ünnep?
Írország egyik védőszentje tiszteletére, az írek nemzeti ünnepe. Március 17-én tartják, azon a napon, melyen a hagyomány szerint Patrik meghalt. Munkaszüneti nap Észak-Írországban, Írországban, Montserratban és Newfoundland és Labrador kanadai tartományban. Kanada többi részén, az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, Új-Zélandon és az Egyesült Államokban sok helyen megünneplik, de nem hivatalos ünnepnap. Éljenek az írek!

Egyébként mostanában írói válságban szenvedek... Elérkeztem egy fontos (illetve nem csak egy fontos, hanem a LEGFONTOSABB!!) részhez, de nem tudom tovább írni, megakadtam... Persze ne tessék megijedni, nem fogom abbahagyni!! Meg tanácsára pár napig (amíg nem lesz ihletem) félreteszem a sztorit, és utána magától fog kipördülni belőlem az egész. Tehát most ezt csinálom. Fantáziálgatok, próbálom még jobban elképzelni (ami valószínűleg lehetetlen, mert ennél jobban nemigen lehet) a jelenetet, és akkor majd csak az ölembe fog ugrani, visszakúszik hozzám a Bosszú.

Ééés... Tegnap Superman ismét alkotott!!! Jövő héten el fogunk menni biciklizni a biosztanárral, hogy megnézzük a környezetet (!!) . Értitek??!! A KÖRNYEZETET!! xDD Ne legyen bántódásunk, hiszen már majdnem egy éve ide járunk... Na mindegy, a lényeg, hogy SUPERMAN-nel, és végre az iskolán kívül... :D <33 I'm very happy!

Peace and Love:
                                   xx. Lexx